Bejelentés



Papagáj Centrum
Kati nevelt papagájai

MENÜ










Nimfa                                                                Énekes papagáj
Rozella                                                             Zebrapinty
Rizspinty                                                          Rózsásfejű törpepapagáj
Hullámos papagáj                                        Kis Sándor papagáj
Kecske papagáj                                            Katalin papagáj
Pennant papagáj


Hullámos papagáj
Melopsittacus undulatus


hullámos


Elterjedés: Ausztrália
Méret: Fajtától függően kb. 18 cm.
A nemek megkülönböztetése: Eme faj kifejlett hímje könnyen felismerhető csőrének kék viaszhártyájáról (  a tojóé barna).
Tárasa viselkedés: A hullámos papagáj rendkívül társas lény, amely párban, vagy nagy csapatban is probléma nélkül tartható. Más madárfajokkal is jól kijön. A fiatal kora óta nevelt, magányos madár nagyon megszelídül, de sok törődést igényel.


Nimfa papagáj
Nymphicius hollandicus (A nem egyetlen faja)


Nimfa


Elterjedése: Ausztrália
Jellemzői: Körülbelül 32 cm hosszú. A hím túlnyomórészt szürke, különböző árnyalatokkal, feje sárga, hatalmas vörösessárga fülfolttal, bóbitája sárga, szárnya mentén fehér. Található tiszta sárga és fehér színű nimfa papagáj is .A nőstény feje csak halvány szürkéssárga , fülfoltja még halványabb színű, a hát alsó része ,a farok felső része és a farok fehér keresztcsíkos. A fiatal állatok a nőstényre hasonlítanak; a nem meghatározása a fiatalok vedlése előtt szinte lehetetlen. A nimfapapagáj hazájában jellegzetes lakója a száraz vidékeknek, ezért a nomád életmódhoz kötődik. Gyorsabban és kitartóbban is repül, mint más fajok példányai. Nemének ő az egyetlen képviselője, az állatrendszertanban ;a kakaduk és a papagájok közötti kapocsnak tartják. A nimfapapagáj már a múlt században is rendszeresen megjelent az állatkereskedésben, és hamarosan az egyeik legkedveltebb házi madár lett. Véleményem szerint nimfapapagájok ideális házi kedvencek, megfelelő, szeretetteljes gondoskodás mellett nagyon hamar megszelídülnek. A nimfapapagájoknak lenyűgöző ama tehetségük, ahogy a szavakat és az elfütyült dallamokat képesek megtanulni. A hímeket könnyebb tanítani, de szelídítésük nehezebb. Érdemes tudni, hogy a nimfapapagájok nagyon ijedősek, hajlamosak a pánikszerű menekülésre. Mindennapi szabad repülésükkor (erre feltétlenül szükségük van) be kell húzni a függönyöket, nehogy megijedjen és ijedtében az ablaknak, repüljön, ha van növény a szobában vigyázzunk, arra hogy ne egyenek belőle, mert található mérgező növény is (pl.: leander), inkább tyúkhúrt vagy salátát adjunk nekik.
Tápláléka: köles, fénymag, napraforgómag, zab, búza, zöldeleség (a keltetés alatt szükséges adni madarunknak), tojás a héjával összetörve és megfőzve (ezt is a keltetés alatt szükséges adni, hogy a fiókák jobban fejlődjenek)
Szaporodásuk: 4-7 tojásból a fiókák 18-21 nap alatt kelnek ki és 4-5 hetes korukban repülnek ki Ilyenkor sok féle táplálékot adjunk madarunknak, hisz akkor fejlődnek gyorsan a fiókák, és ilyenkor kell a legtöbb táplálék. Az odú környékét ekkor ne zavarjuk, míg a kicsik ki nem repülnek, hisz fészaklakók elvégre is.


Rozella


rozella


Leírása: E fajnak három alfaja van, melyek közül kettõ általánosan elterjedt madártenyésztõ körökben. Színes ábránk a közönséges rozella tollruháját mutatja. Ennek fekete háttollai sárga színnel szegettek. A test alsó része pedig zöldessárga. Viszont a díszes rozella (Platycercus e. ceciliae) háttollai és a test alsó része is egészen sárga. E két alfajt sokszor keresztezték már egymással, így ritkán találunk egy-egy tiszta díszes rozellát. Hossza 300-380 mm. A nõstény fakóbb.
Hazája: eredetileg a nyílt szavannák lakója volt. Kelet Ausztrália benépesülésével párhuzamosan megtelepedett az ember közelében is. Az erdõirtás következtében elterjedési területe megnõtt. Igazi kultúrmadár lett. Canberra és Sydney parkjaiban is otthonos.
A költési idõn kívül kisebb-nagyobb csapatokba verõdve járnak élelem után. Táplálékuk magvak, gyümölcsök és rovarok. Gabonaföldeken tetemes kárt okoznak. Az almát és körtét különösen szeretik. Ezzel szemben gyommag- és rovarpusztításukkal sok hasznot is hajtanak. Ezért a telepeseknek eltérõ a véleményük a rozella haszna és kára felöl.
Viselkedése: az eddig tárgyalt laposfarkú papagájokkal ellentétben a Platycercus fajok tudnak csúnyán rikácsolni is. Más papagájfajokkal és saját fajával összeférhetetlen.
Költés: a leggyakrabban tenyésztett laposfarkúak egyike. Évente kétszer is költ. Nagyságához viszonyítva aránylag kis kalickában is költ, helyigénye tehát nem olyan nagy, mint a többi laposfarkúé. Jól bírja a hideget. A szabadban is teleltethetõ, de ilyenkor szükséges, hogy a szabad volierhez egy zárt, széltõl és csapadéktól védett helyiség is csatlakozzék, amelyben az éjszakát töltik. Hosszú életû madár, és sokáig termékeny. Irodalmi adatok szerint egy rozellapár 30 évig költött, és évente 2 fészekaljat nevelt fel. Sokat fürdik, aránylag könnyen költ. A költésre beállított pár legalább 2 éves legyen. Ha szabad volierben költetünk, április közepe elõtt ne kapjanak odút.
Odúméret: 20-25 cm alapterület, 40 cm magasság és 7-8 cm röpnyílás, mely az odú tetejétõl 10 cm távolságra legyen. A hím begyébõl eteti a tojót. A tojásszám 5-7. A tojó 22-24 napig kotlik. A hím naponta néhányszor az odún kívül eteti nõstényét. A rozella érzékeny a kontrollra. A fiókák lassan nõnek, de az öregek még 2-3 hétig etetik õket. Önállóvá válásuk után a fiatalokat tanácsos az öregektöl elkülöníteni. A fiatalok a nösténynél is fakóbb színûek.
Táplálásuk : nagyságukhoz viszonyítva keveset esznek. Magvak közül: napraforgómag, zab, búza, fénymag, köles, kevés kendermag, mindez szárazon és csíráztatva, föleg a melegebb évszakokban. Sok zöldeledel: saláta, tyúkhúr, a gyümölcsfák és füzfák vesszöi. A fiókák felneveléséhez adjunk sok almát, körtét, sárgarépát és piskótát.


Zebrapinty


zebrapinty


Ez az eredetileg Ausztráliában élő 11-12 cm nagyságú, tetszetős külsejű madárka a háziasítás során olyan változatos színekben jelenik meg manapság a szaküzletekben, hogy a tájékozatlan madárkedvelő igencsak meghökken és elcsodálkozik rajta. A rendkívül igénytelen szobamadár alaptakarmányát muharmagból, fehérkölesből, vöröskölesből és fénymagból álló keverék képezi. Nagyon szívesen fogyasztja a zöldségeket: salátalevelet, tyúkhúrt, spenótlevelet, sárgarépa- és petrezselyemzöldet stb., melyeket mindig kicsit fonnyasztva adagoljuk! Időnként megkínálhatjuk főtt tojással vagy sajttal is, ezeket reszelve szokás adni.
Tartása: A zebrapinty társaságkedvelő, ezért jobb, ha legalább párosával tartjuk, de általában jól összefér más rokon fajokkal is. Vidám természetű, élénk mozgású, szívesen fürdik. Nyolc hónapos kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Költéshez a zárt vagy félig nyitott odú egyaránt alkalmas. A tojó átlagosan 4-6 tojást tojik, amelyet a szülők felváltva ülnek. 14 nap kotlás után kelnek ki a fiatalok, a szülők szorgalmasan etetik őket a részükre készített lágyeleséggel.Háromhetes korban repülnek ki és további egy hét múlva önállóan kezdenek enni. Ilyenkor kell elválasztani őket.
A zebrapinty színváltozatai: Az a madárkedvelő, aki csupán kedvtelésből tart egy-két pár díszmadarat otthonában, többnyire csak az eredeti vadon élő zebrapintyekkel azonos színezetű madárkákat ismeri fel. Sok esetben ettől eltérő színváltozatokat más fajnak véli. A csőr a hímnél élénkpiros, a tojónál inkább narancsszínbe hajló. A lábak narancssárgák. A torok és a mell tollazata ezüstszürke, a hímnél fekete keresztcsíkozással, amely alul egy fekete mellszalagban végződik. A has tollai fehérek. A szárny vonalát követve a test két oldalán egy-egy fehér pettyekkel díszített rozsdavörös sáv is díszíti a hímeket, no meg a fej két oldalán ékeskedő ovális rozsdabarna pofafoltok. Mindkét nem esetében a szemek előtt megfigyelhető egy fekete és fehér vonal (könnyvonal), valamint a faroktollak fekete-fehér keresztcsíkozottsága.
Egyedül, párban vagy csoportban tartsuk?
A zebrapintyet tartsuk párban. Ők csak társasan érzik igazán jól magukat. A szoba- vagy kerti volierben pedig egy egész csapat, békés fajokhoz tartozó madarat is együtt gondozhatunk, persze minden fajból többnyire
csak egy párt.
Egyéb színváltozatok:

ezüstszínű
fahéjszínű
krémszínű
tiszta fehér
márványozott
pingvin-színváltozat
sárgacsőrű
feketemellű
kontyos


Énekes papagáj
 Psephotus haematonotus


énekes


Elterjedése: Délkelet-Ausztrália
Leírás: körülbelül 28 cm hosszú.
A hím főleg zöld színű, háta inkább olajzöld, a hát alsó fele vörös, hasa sárga, az evezőtollai és a farok felső része kék. A nőstény barnás olajzöld, hasa inkább szürkés olajzöld, a hát alsó fele zöld. A fiatal állatok a nőstényre hasonlítanak. A fiatal hímek kevésbé olajzöldek, inkább zöldek, és a hát alsó felén található néhány vörös toll. A madár Ausztrália legsűrűbben lakott részén mindenféle vidékeken megtalálható, egészen 1000 m-es magasasáig. Előnyben részesíti azokat a terülteket, amelyeken papatok vagy folyók futnak keresztül.
Az apró zöld papagájok kis rajokban gyakran ellepik a part menti területek kertjeit, veteményeseit. Ide-oda szaladgálnak a fűben, és fűmagot, illetve egyéb ennivalót csipegetnek. Délkelet-Ausztrália egyéb papagájaihoz hasonlóan az énekes papagájoknál is szeptemberben kezdődik meg a fészekrakás időszaka. A fészekrakó hely kiválasztásában az énekes papagáj nem igazán válogatós. Általában megelégszik egy fatörzsben vagy ághon találhatóodúval, de gyakran fészkel falak repedéseibe, ill. az énekes papagáj nagyon szapora: találtak már olyan fészket is, melyben kilenc tojás várt a kikeltésre.
A madár szaporaságának köszönhetően az európai tenyésztők a fogva tartott madarakból nagyon rövid idő alatt ki tudtak alakítani egy stabil populációt. Ma az énekes papagáj az egyik leggyakoribb házi kedvencek közé tartozik.
A fiatalon beszerzett madár hamar szelíddé válik. Igen csekély hajlandóságot mutat szavak, füttyök megtanulására.
Mint már említettem, az énekes papagáj tipikus talajon élő madár; ezt, a ketrec vagy reptető kialakítása során feltétlenül figyelembe kell venni.
Természetesen az énekes papagájoknál is kialakultak olyan mutációk, melyekben a sárga szín az uralkodó.      


Rizspinty


rizspinty


Eredeti hazájában, az Indonéz-szigetvilágban olyan közönséges madár, mint nálunk a veréb. Nagy csapatokba verődve olykor tetemes károkat is okoz a rizsföldeken. A mintegy 14 cm nagyságú, erőteljes testalkatú madár csőre viszonylag nagy, feje erős. Az eredeti vadszínű példányokra jellemző fekete fejen lévő fehér pofafoltok a domesztikált példányokra már nem jellemzőek, mert megjelentek a tarka és fehér változatok is. Sőt újabban már az ún. izabella szín sem ritka.
Tartása: A madár rendkívül igénytelen, fűtetlen helyen is áttelel, ha az ivóvize nem fagy be. A hím hangja igen kellemes, dallamosnak nevezhető. Élénk mozgású, kíváncsi természetű, barátságos madár. Fajtársaival elég jól megfér, de más fajokkal nem jó együtt tartani, mert kíméletlen és kötekedő, különösen a gyengébbekkel! Zárt és félig nyitott odúban egyaránt könnyen költ, de egyéves kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Tojásait naponta egymás után tojja le, átlagosan ötöt. A kotlási idő 15-16 nap, a két szülő felváltva ül a tojásokon. A kikelt fiókák körülbelül 3 hetes korukban hagyják el a fészket teljesen kitollasodva. A sikeres fiókaneveléshez nélkülözhetetlen a főtt tojással készített lágyeleség.
Etetés: Alaptakarmánya a köles, fénymag, muharmag, de szívesen megeszi a kendermagot, lenmagot, hántolt zabot, repcemagot, fürtöskölest, sőt a bugás cirokmagot is. Feltétlenül adjunk számára zöldeleségeket (salátalevelet, tyúkhúrt, sárgarépa zöldjét, almát stb.) Kínáljuk meg hetente egy-két alkalommal keményre főtt, reszelt tojással vagy reszelt sajttal is.


Rózsásfejű törpepapagáj    


törpe


Angol neve: Peach-faced Lovebird

Latin neve: Agapornis roseicolli

Német neve: Rosenkoepfchen
Származási hely
: Délnyugat-Afrika
Átlagos életkor
: 10 év
Testnagyság
(Fejtetőtől farokvégig mérve) : 15 cm
Nemek megkülönböztetése
: Csak szakértoi vizsgálattal lehetséges. A tojó madarak medencenyílása nagyobb. A fiatal madarak homloka halvány sárgászöld, a viaszhártya feletti rész halvány rózsaszínu, csőrük felső káváján fekete folt található

Fészkeltetés: 20x 20 x 30 cm-es faodú, 6 cm-es röpnyílással.
Tojások száma: 4 - 5
Kotlási idő: 23 nap
Kirepülési idő: 43 nap
Tartás, elhelyezés:
Az összes törpepapagájra vonatkozik, hogy feltétlenül párban tartsuk oket! Ezek a madarak igen sok mozgást igényelnek, ezért a méretükhöz képest viszonylag nagy helyen javasolt elhelyezni oket. A szakirodalom természetesen tágas voliert javasol (1 m3 légteru), de a hazai tapasztalat azt mutatja, hogy ennek már a fele is elég ahhoz, hogy a madarak tenyésszenek, sot van, ahol még ennél is kisebb helyen vannak. A fenti méretu volierben akár három párt is elhelyezhetünk, viszont eléggé összeférhetetlen madarak, ezért más fajokkal nem tartható együtt, valamint a párok kialakulása után érdemes azokat külön tartani. A külso röpdében nyáron kint tarható, a hidegtol nedvességtol azonban óvni kell. A fagytól óvni kell, a fiatal madaraknál a homérséklet ne csökkenjen 10°C alá. A kaliton/volieren belül feltétlenül biztosítsunk számára alvódobozt. Aktív, szívós, közepesen zajos papagáj, szeret rágcsálni elsosorban friss faágakat, szeret fürödni, annyira, hogy forróbb napokon többször is meg kell töltenünk a fürdoedényt, mert kifürdi belole a vizet.
Egyéb tudnivalók: Eredeti élohelyén a tengerpart és a dombos-hegyes ( max. 1600 m) száraz erdoségekben található meg, általában párokban, kis csapatokban. Röpte gyors, kanyargós, a fák között ügyesen lavírozik. Költési idoszaka általában februárban kezdodik, kolóniákban költ sziklahasadékokban, szövomadár elhagyott fészkében.
Egy alfaja van, az Agapornis roseicollis catumbella, mely alapszíne világosabb, a homloktájon levo folt sötétebb, pofatájékán és begyén vöröses árnyalatú, élohelye Angola déli része.


Kis sándorpapagáj
(Psittacula krameri)


 Kissanyi


A kis sándorpapagáj, vagy másnéven az örvöspapagáj, egy roppant kedvelt szobamadár. Elsősorban Indiában és Afrika Közép-Keleti részén őshonos. A természetben, mint a papagájok többsége, párokban, ill. kisebb csapatokban él. Alapszínezete fűzöld, testhossza 40 centi körüli. Az örvöspapgájoknál a nemek meghatározása optikailag csakis az ivarérés után lehet, ugyanis a jellegzetes sötét sáv a tarkón csakis a hímekre jellemző, a tojóknál ez hiányzik! A papagájok sajnos Ázsiában, a többi ázsiai papagájfajokkal együtt (illegálisan) csemegeként számítanak, ami miatt befogásuk még ma is roppant gyakorinak számít. Ennek ellenére a faj szerencsére nincs még veszélyeztetve! 
Beszerzésük nem nehéz, meglehetősen elterjedt egy faj. Mindenképp   tenyésztőtől vásároljunk ellenkező nemű párt, mégha nem is akarunk tenyészteni! Egy egyedültartás nem elfogadható, mivel papagájról van szó!
Számos színváltozatuk létezik már, így áruk színváltozattól függően változó!
Elhelyezése csakis szobai vagy kerti volierbe, ill. madárszobába megoldható! A kis sándorpapagáj nem kalitkamadár! Egy pár számára minimum 2,5 méter hosszú szobai volier legyen, röptetéssel! A toronykalitkát felejtsük el, a gyártók legrosszabb ötlete. Sajnos itt is csak az ember érdekeit nézték szemelőtt, nem pedig, hogy a madár tud-e benne mozogni! A kerti röpde minimum négy méter hosszú legyen és legyen egy védőházikó is hozzácsatlakoztatva, ami jól szigetel! Ülőrúdként csakis a természetes faágak fogadhatók el, amiket a madár rágási hajlama miatt, időközönként cserélni kell!   Emellett adjunk nekik rágni és játszanivaló dolgokat, mint fajátékok, gurigákat, lombos ágakat, kérgeket, tobozokat, katonokat stb.
Etetésük nem komplikált, a hagyományos nimfapapagájoknak szánt eleség megteszi! Ügyeljünk rá, hogy a madár a lehető legkevesebb napraforgómagot kapjon, valamint semmi földimogyorót, ill. cirbolyafenyőmagot! Zöldeleségről is gondoskodjunk, a szokásos gyümölcsöket és zöldségeket adhatunk neki, időközönként állati eredetű dolgokat (főtt tojás, lisztkukac), valamint vsíráztatott magokat! Főtt eleséget is adhatunk neki, elsősorban főtt rizst, főtt zöldséggel keverve! Na adjunk nekik semmilyen sózott, fűszerezett, ízesített és cukrozott dolgot, így mondjunk le a boltban kapható különböző fpormájú, színű és ízű rudacskákról, karikákról, valamint a csőrkoptatóról! Helyette adjunk inkább nekik szépiacsontot, csemegét meg mi készítsük el. Receptet a honlapon bőngészve találsz!
 Ha lehet a tenyésztést inkább a tenyésztőkre bizzuk és ne álljunk neki mi is mindenféle informálás nélkül tenyészteni. Első lépésként ne adjunk nekik odút. Ha az nincs, a madarak kisebb eséllyel raknak tojást.
Az örvöspapagáj meglehetősen zajos, hangja fülsértő tud lenni! Emiatt ha bérlakásba akarunk egy párt beszerezni, mindenképp beszéljük meg előtte a szomszédokkal.
Érdekességképp megemlítendő, hogy a faj már Európában is elterjedt  , elsősorban Németországban és Hollandiában, de már láttak szabadon röpködő példányokat Angliában is. A madarak többsége úgy szökött el vagy tenyésztőtől, vagy állatkerttől esetleg magánkézből, és szépen gyarapodnak. Hogy ez mennyire tesz jót az adott ország hazai madárvilágának, még nem tudni, csak sejteni... Mindenesetre az emberek nagyon örülnek nekik, rendszeresen etetik és megfigyelik őket!


 


Kecskepapagáj
(Cyanoramphus novaezelandiae)


kecske


Ez a roppant kiváncsi, élénk és gyors röptű madár elsősorban Új-Zélandról származik! A nagysága 25-27 cm, alapszíne zöld, homlokán egy élénkpiros sávval. Költési időszakon kívül nagy csapatokban él, elsősorban magokat, rügyeket, bogyókat eszik. Röpte gyors, ezért inkább a síkvidéken fordul elő, sűrű erdőben csak ritkán!
Természete nagyon jó, gyorsan megszelídül, emellett egyáltalán nem hangos. Nevét jellegzetes mekegő hangjáról kapta! Nagy mozgásigényét leszámítva kitünő szobamadár!
Beszerzése nem nehéz, mostanában nagyon kedvelt voliermadár lett. Már néhány színváltozatuk létezik, mint sárga, foltos. A nemek látszólag hasonlók, viszont a fejforma, csőrnagyság segít megkülönböztetni őket! Mindenképp csak párban tartsuk, mivel nagyon szociális lények, és az ember nem lehet partnere! Nagy helyigényük miatt nem kalitkamadár, egy minimum 2X1X2 méteres szobavolierbe tartsuk, és naponta röptessük! A kerti volier minimum 4-5 méter hosszú legyen egy már számára! Védőházikót biztosítsunk! Ülőrudak, melyek természetes faágak(!), időközönként cseréljük, mert elrágják! Ezenkívül sok rágnivalót nyújtsunk nekik, mint fajátékok, kérgek, gurigát, lombos ágak stb. Mérgező növényeken kívül mindent adhatunk nekik, ami nem az út széléről származik, valamint nincs permetezve: gyümölcs, mogyoró, fűz, platán, fenyő stb. Tölgyet, diót, akácot, tuját, tiszafát, borókát stb. kerüljük! Etetésük nem nehéz, hagyományos nimfaeleség megteszi, a lehető legkevesebb napraforgóval, és semmi földimogyoróval, ill. cirbolyafenyőmaggal! Zöldeleséget igényelnek, sok gyümölcsöt és zöldséget adhatunk nekik, kivéve az avokádót és káposztát! Erdei bogyók, mint a madárbogyó, a bodza, csipkebogyó és nagyon kedvelt náluk! Állati eredetű eleségről is gondoskodjunk, olyan kéthetente adhatunk nekik főtt tojást! Adhatunk nekik még főtt rizst, főtt krumplit és főtt tésztát is. Viszont kerüljünk minden sózott, cukrozott, zsíros, fűszeres, ízesített dolgokat, így ne vásároljunk a boltokban ilyen mézes-mázas mindenféle színben, alakban és ízben kapható csőrkoptatókat, ill. mézeskarikákat, rudakat. A madár nem tudja ezt a fajta ajándékot úgy értékelni, mint egy ember, neki nincs ilyenre szükség, emellett ezek a dolgok mind olyan anyagokkal vannak tele, melyek a madár egészségét nagymértékben károsítják! Csemegeként csináljunk mi mézeskarikát, nem nehéz, viszont mindent  belerakhatunk, amit a madarak szeretnek! Receptet a honlapon böngészve találsz az etetés részlegnél! Csőrkoptató helyett adjunk nekik inkább szépiacsontot, ami kielégíti a madár kalciumigényét is. Ne feledkezzünk meg a madárhomokról sem, amit legjobb, ha a földre rakunk egy kisebb tálkába!
Tenyésztésük nem nehéz, ennek ellenére inkább tenyésztőkre hagyjuk, mivel meglehetősen nagy szaktudást igényel! Emellett a madaraknak jó, felelősségteljes gazdát találni meglehetősen nehéz!
Eddigi tapasztalatok alapján a kecskepapagájt együtt lehet tartani a hullámosokkal, nimfákkal, princes of wales papagájokkal, bourkepapagájokkal, fűpapagájokkal, ugráló, ill. énekespapagájokkal egy kellően nagy volierben!


Katalin papagáj (Bolborhynchus lineola)


katalin


A név eredete:
A Katalin-papagáj elnevezésre két elmélet létezik. A legelterjedtebb szerint egy ismeretlen, Katalin nevű nő tiszteletére nevezte el így John Cassin, a faj leírója. Azonban Strunden (1986) szerint a név eredete a mexikói kreolokhoz vezethető vissza: ők általánosságban a papagájokat Catarina-nak, a kisebbeket Catarinita-nak nevezik. Mexikóban a fajt Catarina listada-nak, vagy Catarina rayada-nak nevezik (csíkos ill. rácsos Catarina). Strunden szerint ez okozta a félreértést a faj nevében. Mi, magyarok, a németek Katharinasittich-ét vettük át, ezért hívjuk Katalin-papagájnak, ám a világ több országában is a "csíkos papagáj" megfelelője van érvényben (ld. angol név, vagy a faj tudományos neve, amely "csíkos vastagcsőrű"-t jelent).
Leírása:
17-18 cm nagyságú, smaragdzöld színű papagáj. Alakja a veréb- és törpepapagájokra emlékeztet, kissé karcsúbb. Hasa sárgás, fejtetőjén, tarkóján, hátán és oldalain fekete harántsávos mintázatot visel. Szeme barna, csőre szürkés szaruszínű, a végén sötétebb, lábai szürkés rózsaszínek. Hangja általában halk csicsergés, mintegy "magában duruzsol", ám időnként éles kiáltásokat is hallat.
Elterjedése:
Közép- és Dél-Amerikában fordul elő. A két alfaj földrajzilag is elkülönül: a törzsalak Dél-Mexikótól Nyugat-Panamáig fordul elő, a tigrinus pedig ÉNy-Venezuela, É- és Ny-Kolumbia, Ecuador, és Peru andoki részein fordul elő, de látták már Bolíviában is. A horizontális mellett vertikális elkülönülésük is megfigyelhető: az alapfaj 2500 méteres magasságig fordul elő, a tigrinus 2500 m felett.
Élőhelye:
Kedveli az erdőket, bár látták már szavannán is. Vad környezetében magas térszíneken fordul elő, bár télire az alacsonyabb régiókba húzódik, gyakran látták a hóban fürdeni. Fogságban szereti az árnyas, növényesített elhelyezési megoldásokat. Teleltetéséről megoszlanak a vélemények: egyes szerzők (pl. Alderton) a fűtött elhelyezést javasolják, mások -épp az eredetileg magas területeken való előfordulás miatt- elegendőnek tartanak egy szigetelt védőházikót. Élőhelyén max. 20 egyedből álló csapatokban kóborol, nagyobb létszámú csapatok (akár 100 is) csak a költési időn kívül fordulnak elő. Sokat tartózkodik a földön, de éjszakára a magasban keres menedéket, főleg halott fák odvaiban.
Ivarhatározása:
A Katalin-papagáj hímje és tojója közt nincs szemmel jól látható ivari dimorfizmus, ám akad néhány támpont, ami a segítségünkre lehet madaraink nemének megállapításánál. Az egyik -sokszor hangoztatott, ám messze nem megbízható- módszer a rajzolat erősségének vizsgálata, miszerint a tojó rajzolata kevésbé erőteljes. Másik ismert módszer a törpepapagájoknál is használatos "kitapintás", azaz a madár szeméremcsontjainak vizsgálata: tojó madár esetén -a tojások lerakásához szükséges hely miatt- nagyobb a távolság (2-3 mm) a szeméremcsont két vége között, míg a hímnél olyan közel vannak egymáshoz, hogy a két csontvéget egynek érezzük. Ez a módszer valamivel célravezetőbb, ám sok tapasztalat szükséges hozzá. Egy harmadik megközelítés viszont viszonylag pontos eredményekkel járhat: ez a madarak farktollainak vizsgálata. A tojó esetében a középső farktollak végén a fekete rajzolat redukált, mindössze pár mm hosszan látható vagy hiányozhat is. A hímnél viszont ez a rajzolat jól és hosszabban látható. Természetesen ez a módszer is okozhat csalódást, főként a színváltozatoknál, ám sok tenyésztő szerint a lehetőségekhez képest a legbiztosabb szexálási módszer.
Tartás:
A Katalin-papagáj nagyobb kalitkában, ládakalitban és röpdében is jól érzi magát. Sokat tartózkodik a földön, ezt vegyük figyelembe elhelyezése során. A tűző napot kerüli, jobban szereti a félárnyékot-árnyékot. Szereti odúban tölteni az éjszakát, de ez nem feltétlenül szükséges a számára. Biztosítsunk számára különböző  ülőrudakat a láb megfelelő tornáztatása miatt és a köröm túlnövésének megakadályozására legalább 3-4 cm átmérőjű alkalmatosságok szükségesek. A szakirodalom alapján társas tartásra alkalmasak, gyakran tartották és költették is együtt nimfapapagájjal (Nymphicus hollandicus), hullámos papagájjal (Melopsittacus undulatus), Bourke-papagájjal(Neophema bourkii), szilvafejű papagájjal(Psittacula cyanocephala), de erősebb díszpintyekkel is, pl. zebrapinty (Taeniopygia guttata castanotis), gyémántpinty(Stagonopleura guttata), ékfarkú amandina (Poephila acuticauda), stb.
Táplálás:
Alaptakarmánya mageleség, legalkalmasabb a kanárik számára készített magkeverék zabbal és némi napraforgóval kiegészítve. Emellett kapjon vitaminkiegészítést, szépiát és ásványi keveréket. Nagyon szereti a fürtöskölest. Ezt, és az alaptakarmány összetevőit csíráztatott állapotban is szívesen fogyasztja. Emellett sokféle gyümölcsöt (alma, körte, mandarin, grapefruit, cseresznye, stb.) és zöldséget (tyúkhúr, saláta, uborka, tejes kukorica, stb.) is adjunk neki. Mindezen növényi táplálékok mellett némi állati fehérjére is szüksége van, szívesen fogyaszt pl. lisztkukacot(Tenebrio molitor). Fiókanevelés idején szükséges számukra a lágyeleség, mely lehet tojásos, gyári vagy a tenyésztő által használt bármilyen típusú.
Költés: A nemzetség többi tagjával ellentétben a vadon élő Katalin-papagáj nem homokfalakban vagy ásott gödrökben, hanem a fák odvaiban fészkel. Ez a fogságban tenyésztést egyszerűbbé is teszi, mivel madarunknak nincsenek különleges igényei a költéssel kapcsolatban. Teljesen megfelelő számukra egy törpe-, hullámos-, vagy nimfapapagájoknak készült odú, melyen valamicskét alakítanak, de rágásuk nem számottevő. Az odú aljzatát képezheti forgács, tőzeg, fűrészpor vagy fenyőmulcs, esetenként kókuszhéj-rostok. Ezekből néha valamilyen fészek-szerű létesítményt készítenek, máskor csak feltúrják az egyik sarokba. Kis mértékben megfigyelték nála a fészeképítést, azaz néhány anyag odúba való behordását (pl. tollak vagy fűzfakéreg-darabkák). A tojónak legalább 14 hónaposnak kell lennie, ha tenyésztésbe kívánjuk fogni, tekintettel arra, hogy a Katalin-papagáj viszonylag hajlamos a tojáselakadásra (Arndt, 1986). Ez főként igaz fiatal vagy gyenge madarakra, és nagyon gyakran elhullás a következmény. A Katalin-papagáj költési időszaka áprilistól augusztusig tart (Arndt 1986), ám jól szigetelt, esetleg fűtött helyen tartott madarak akár egész évben költhetnek. Gyakran nevelnek gond nélkül három fészekaljat egy évben, ám a madarak kondíciójának megőrzése érdekében ne engedjünk kettőnél többet (März 2005). Az összeszokott, költésre kész pár hamar nekilát a fiókanevelésnek. Párzásuk általában az odúban történik, de megfigyelték már azon kívül is. Ilyen esetekben a hím egyik lába a tojó hátán van, míg a másik az ágon marad, és a két madár a lehető legközelebb tartózkodik egymáshoz, közben buzgón csivitelve, mint pl. a verébpapagájok (Forpus spp.). A tojásrakás általában egy héttel a párzás után történik, a fészekalj nagysága 3-6, általában 4 tojás. A tojó ritkán kezd az első tojás után kotlani, általában inkább a második, illetve harmadik után. A fészekellenőrzést jól tűri, csak néhány különösen félénk madár hagyja ott emiatt a költést, más tojókat viszont szó szerint félre kell tolni a fészek vizsgálata miatt (Wagner 1998). A termékeny tojásokban a vérerek már a 4. napon látszódnak, további 3 nap múlva sötétté válnak (Pfeffer 1994). A tojások mérete átlagosan 21×17 mm. A tojások kikelésének ideje kb. 17-26 napos intervallum között változik, ezt sok tényező befolyásolhatja, pl. a hőmérséklet, páratartalom, az hogy a tojó hányadik tojásnál kezdett kotlani, stb. Általánosan elmondható hogy kb. 21 nap múltán várható a kelés (März 2005). A kikelt fiókák fehér pihetollal borítottak, ami hamarosan átvált szürkébe. 8 és 10 napos koruk körül a tojó egyre többet tartózkodik kint a fészekből. A 10. napon a fiókák szeme kinyílik (Weber 1992), és a 12. napon gyűrűzhetők 4,5 mm-es gyűrűvel. 4 és 6 hetes koruk között elhagyják a fészket, de a szülők még 2-3 hétig etetik őket az odún kívül is (Arndt 1986). Kb. két hónapos korukban már teljesen szüleikre hasonlítanak. A szülők nem üldözik felnőtt fiókáikat, gyakran ugyanabban az odúban tér nyugovóra az egész család.


Pennant papagáj (Platycercus elegans)


pennant


Élőhely: Kelet-, és Délkelet-Ausztrália,  kivéve Tasmaniát, meghonosodni látszik Új-Zélandon és Norfolk szigetén
Tápláléka:
- vörösköles, fehérköles, sárgaköles, fénymag, zab, csíkos és fekete napraforgó, szeklice,
kevés kendermag, fürtösköles, cirok, búza, árpa, dió, mogyoró,
- sárgarépa, alma, gyümölcsök, fűfélék, kevés saláta
- lágyeleség, időnként főtt tojás, sajt

Jellemzői: Hossza 36 cm, alapszíne karmazsinvörös, pofafoltja violakék. Torka, háti és szárnytollai feketék, karmazsinvörös szegélyezettséggel. Szárnya 18 cm hosszú, közepes szárnyfedői feketék, szárnyának éle, az evezők külső zászlói és az alsó szárnyfedők kékek. A farka 19 cm hosszú, a középső farktollak zöldeskékek, a külsők kékek, fehér csúccsal. Írisze sötétbarna, csőre 1,9 cm hosszú, szürkésfehér, a lába szürke.
A tojó általában valamivel kisebb, a középső farktollak felső felületén zöldes áttűnés lehet, a csőre is kisebb.
A fiatalok tollruhája változatos, típusos  esetben jobbára zöld színt viselnek, vörös fejtetővel, torokkal, beggyel, combbal és violakék  pofafolttal; a hasuk általában szürkés-zöld, szár¬nyuk alsó felületén a fehér szalag eleinte jól  látható.
Alfajok: a P. e. nigrescens,  P. e. melanoptera ,  P. e. adelaide
Mutációk: kék, sárga és albínó
Fészkeltetés: 25x25x60 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással. A költési időszakuk általában áprilisban szokott kezdődni, a tojó egyedül költ, a pár a fiókákat együtt neveli. Akár kétszer is költhet egy évben.
Tojások száma: 5 - 8
Kotlási idő: 21 nap
Tartás, elhelyezés: Tágas volier ajánlott, egy párnak minimum 4 x 1 x 1,5m-est javasolt a szakirodalom, védőházikóval kiegészítve, de az itthoni tapasztalat azt mutatja, hogy kisebb volierben is sikeresen tenyészik. A minimális kalit méret számára 120x60x80 cm-es. Kevésbé zajos madár, aktív, sokat és szívesen repkedő, keménykötésű madár. Szeret rágcsálni, más fajokkal nem tartható együtt.
Kirepülési idő: 35 - 40 nap de a szülők még ezután is 4 - 5 héten át etetik a fiókákat.








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!