A betegségek gyógyításánál a legfontosabb a beteg madár felismerése, illetve a betegségek megelőzése. Megelőzés terén a legfontosabb teendő a tisztaság megőrzése. Itt még inkább igaz a régi mondás, miszerint "Tisztaság: fél egészség". A madarak székletét legalább heti négy alkalommal távolítsuk el, kalitkájukat havonta egyszer mossuk át fertőtlenítőszerrel (pl. Flóraszept). A betegségek ellen legellenállóbbak a kerti volierben tartott madarak, a legsérülékenyebbek ezen a téren a kalitkában tartottak. A madarainkat ne tartsuk más állatok, pl. baromfi ól közelében. A beteg madár felismerése nagyon fontos, mert a legtöbb betegséget csak akkor lehet eredményesen gyógyítani, ha idejében kezdjük meg a kúrát. A beteg madár általában nyugodtabbnak látszik, mint az egészséges, de az is lehetséges, hogy nagyon nyugtalan. A hirtelen szelídülés mindig gyanús. A beteg papagáj kevesebbet mozog, egykedvű, szemét gyakran csukva tartja, álmos benyomást kelt. Az egészséges madár tollazatát enyhén borzolva, egy lábon alszik. A beteg madár ezzel szemben két lábon alszik, tollazatát erősen borzolja, hogy testét melegebben tudja tartani. Szeme fénytelen, vagy váladékos lehet, orrnyílásai nyirkosak szennyezettek lehetnek, légzése ilyenkor nehéz, erőltetett, kapkodó. A madár széklete is sok mindent elárulhat. A magevő madarak széklete szilárdabb egységet képez. Az újonnan vásárolt madarak esetében a széklet hígabb is lehet, ezt okozhatja az utazással, költözéssel járó stressz is.
Tojógörcs A tojógörcs, illetve a tojás visszamaradása főleg a fiatal, néha az idősebb madaraknál fordulhat elő. A tojógörcs előidézője lehet a levegő hőmérsékletének hirtelen lehűlése, a madár megfázásával járó bélhurut. Okozhatja a normálisnál nagyobb méretű vagy torz alakú tojás képződése, és előfordulhat lágy héjú tojás esetében is. A tojó ilyenkor nyugtalan, tollát borzolja, kloákáját az aljzathoz dörzsöli, a hasalja lesüllyed, erőlködik. Ha kézbe vesszük, jól kitapintható a tojás. A madár pusztulását okozza, ha azonnal nem segítünk. Legjobb ilyenkor a madár kloákájába csöppenteni pár csepp olajat, és a madarat meleg helyre tenni. Ha van infralámpánk, azzal gondoskodjunk a maximálisan 40 °C-os melegről. A tojó ilyenkor rendszerint lerakja a tojását. Amennyiben ez mégsem történne meg, forduljunk állatorvoshoz vagy tapasztalt tenyésztőhöz, aki finom masszázzsal kisegíti a tojást a madárból. Ez a művelet igen veszélyes, mert a tojás eltörése esetén a madár belepusztulhat.
Láb- és szárnytörés A drótkalitkában tartott, gyűrűzött madárnál elfordulhat, hogy a gyűrűje beleakad a kiálló drótvégbe, és eltörik a lába. Amennyiben a törés a madár csüdjén keletkezik, a törött végtagot tegyük sínkötésbe. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy egyik oldalon felvágott műanyag szívószáldarabkát pattintunk a madár csüdjére, majd leokoplaszttal vagy cérnaszállal körültekerve rögzítjük. Természetesen a sebet előzőleg fertőtleníteni kell Chlorocid vagy Ultraseptil porral beszórva. A sérült madarat külön helyre tegyük, készítsük oda mellé az etető- és az itatóedényét, és lássuk el kalcium- és foszfortartalmú eleséggel. A madár lehetőleg keveset mozogjon. Mintegy két-három hét múlva a kötést eltávolíthatjuk. Szárnytörés esetén a szárnyat normális, nyugalmi helyzetben rögzítjük. A szárnyvégeket összekötjük, így a törött szárny nem lóghat le. Természetesen itt is el kell végezni a szükséges sebkezelést. Ha a szárnyrögzítés nem vezetne eredményre, forduljunk állatorvoshoz, mert lehet, hogy a szárnyvégeket amputálni kell. A tollazat betegségei A frissen beszerzett madarak tollazata elszomorító állapotban lehet, ez azonban a vedlések során rendbe jön. Ha a madár tollazata annyira rossz állapotban van, hogy repülni sem tud, akkor ne rakjuk a többi közé, mert azok bántalmazhatják a menekülésre képtelen madarat. Később, mikor már szelíd, nagyon fog örülni annak, ha egy kicsit sétálhat a kalitkán kívül. A madár folyamatosan ápolja tollazatát. Ezt a legtöbb fajnál a fartőmirigy faggyús váladékával teszik, mely részben vízhatlanná teszi a tollazatot, részben pedig a tollazat állagát javítja. Azoknál a fajoknál ahol ez hiányzik, ott jól fejlett púdertollak (pl kakaduk, amazonok, aratinga fajok) veszik át a mirigy szerepét. Hatásfokukról magunk is meggyőződhetünk, ha ilyen madarakat tartunk: a lakásban jóval többet kell törölgetni, mint előtte. A madarak vedlése normális állapot. A nagy papagájok lényegében állandóan vedlenek, folyamatosan cserélődnek tollaik, míg a kisebbek inkább időszakonként vetik le régi tollruhájukat. A lakásban tartott madaraknál viszont inkább a folyamatos vedlés szokott előfordulni. A francia vedlés onnan kapta a nevét, hogy először Franciaországban észlelték. Elsősorban hullámos papagájokon szokott előfordulni, de észlelték már más fajokon is. A fiókák a kirepülés előtt kihullajtják a nagy evező és kormánytollaik nagy részét, valamint a néha a kisebb tollaik egy részét is. Az így röpképtelenné vált fiókák a földön rohangálnak. A következő tollváltásnál a tollak többnyire kinőnek és semmi nem mutatja, hogy a madár francia vedlésen esett át. Úgy tűnik, hogy a hiba a szülőkben keresendő, mégpedig abban, amivel a szülők az első két hétben etetik a fiókákat. Ezt kísérlettel sikerült is igazolni: A francia vedlés a teljes fészekaljon szokott jelentkezni. A fészekaljból kiszedett, más szülők által felnevelt fiókákon nem mutatkozott a vedlés, míg az eredeti szülőknél maradt fiókák mind rendellenes tollazattal hagyták el a fészket. A tollkihullás kopasz foltokat eredményezhet. Okai lehetnek paraziták, vitaminhiány, vagy hormonbetegség. Kezelése állatorvos által történjen, aki majd megállapítja, hogy mi okozza.
Tolltüsző-ciszta A szárnyakon, a begy és a has tollazatában jelentkezik. A tollak tövénél daganatszerű puha tapintású kinövések keletkeznek, ha ezeket megnyitjuk, bennük kásás masszában, szabálytalanul kifejlődött tollkezdeményeket találunk. A lényege az, hogy a beteg madár bőre annyira megvastagszik, hogy a tollkezdemény nem tud rajta áttörni. Kezelése állatorvosi feladat.
Tollevés A madár az elhullajtott tollvégeket rágcsálja. Nem betegség, inkább jelzés, hogy a madár kevés fehérjét kap.
Tolltépdesés Csak fogságban tartott madaraknál fordul elő. A madár többnyire unalmában kezdi el tépkedni a tollait. Azokon a helyeket jelentkezik, melyekhez csőrével hozzáfér: nyak, begy, has, comb, farcsík, szárny és farktollak. Ha a madár fején a tollak épek, akkor valószínűleg tolltépésről van szó. Kezelése: változtassunk a madár tartási körülményein, próbáljuk kideríteni, hogy mi okozza. Egy kis kényeztetést szívesen vesznek. Használhatunk aloekeserűt is a tollazatra hintve, ez ugyanis annyira keserű, hogy a madárnak valószínűleg elmegy a kedve a tépdeséstől, de lehet, hogy a tollászkodástól is.
Agyvérzés, napszúrás Madaraink az ijedtségtől agyvérzést kaphatnak. Agyvérzés a szobában röpködő madaraknál is előfordulhat, ha meg akarjuk fogni, és az ablakot nem függönyöztük be. A madár természetesen a világosság felé fog törekedni, és az ablaküvegnek ütődik. Ilyenkor olyan erős ütés is érheti, hogy abba azonnal bele is pusztulhat. Amennyiben madarunk életben maradt, pár csepp hideg vizet engedjünk a fejére, majd tegyük sötétebb helyre, ivóvizét és eleségét pedig adjuk a madár mellé, mert a béna madár nem tud mozogni. Két hét elteltével teljesen felgyógyulhat, de enyhe bénulás visszamaradhat. Sok olyan madártartó akad, aki a madarát nyaralása idején elviszi magával, illetve kiteszi az erkélyre, az ablakba, a tűző napsütésre. Ilyenkor csodálkozva tapasztalják, hogy kedvencük a hosszú napozás következtében napszúrástól elpusztul. Mindig tartsuk szem előtt, hogy madarunkat huzatmentes, szélárnyékos helyre tegyük. Napoztatásra csak a kora délelőtti órák alkalmasak, de a madarunknak ilyenkor is legyen lehetősége árnyékba húzódni. Ha észrevesszük, hogy a madarunk csőrét kitátva erőteljesen liheg, melege van, vigyük azonnal árnyékos helyre. Az esetleg bekövetkezett napszúrás esetén a fejét hideg vízzel locsolgassuk.
Lesoványodás és elhízás A lesoványodott madár nem ellenálló a betegségekkel szemben, könnyen megfázhat, és ebből kiindulva számos légúti és emésztőszervi betegség alakulhat ki. A lesoványodás általában a rossz tartási viszonyok következménye Ha a sovány madarat kézbe vesszük, a mellcsont taraja élesen kitapintható. a soványság könnyen megszüntethető olajos magvak és tojásos eleség bőséges etetésével. Az elhízott madarat kézbe véve a mellcsontot egyáltalán nem érezzük, a tollazatot szétfújva feltűnően sárgás bőrt találunk. A madárnak ilyenkor tág mozgásteret kell biztosítani, és a zöldeleség arányát növeli. Olajos magvakat pedig egyáltalán ne adjunk. Vitamin- és ásványianyag-hiány Helytelenül táplált madaraknál vitaminhiány is előfordulhat. A vitaminhiánynak számos tünete van. Ilyen pl. a szédülés, láb, illetve szárnybénulás, kopaszodás stb. Megelőzésként is és gyógyításként is ajáljuk a Phylasol-Combi készítményt, amelyből egy késhegynyit 1 liter vízben oldva adjunk az ivóvízben. Súlyos bántalmakat okozhat az A-vitamin hiánya, amikor a húgysav képződése akadályozott, és ennek számos betegség lehet a következménye. A D-vitamin hiánya mészsóforgalom-zavart okoz, ami előidézője a csontbetegségeknek. Nagyon fontos az adagolása a tojásrakás, a költés, a fiókanevelés idején. A D-vitamin hiánya rendszerint télen jelentkezik, amikor kevés a napsütés. Megszüntetésére adagolható a Phylasol AD3 és ADE készítmény tojásos eleségbe keverve. E-vitamin a szaporodást segíti elő. Ezt a vitamint a tenyésztők a tojáslerakás előtti, úgynevezett előkészítő időszakban etetik mindkét nemű kanárival. A C-vitamin hiányából erednek a nyálkahártya és a véredények megbetegedései, ezt ellensúlyozhatjuk a zöldeleség gyakori etetésével. A mész és a foszfor hiánya a csontfejlődésre és a tollfejlődésre hat károsan. A lágyeleséghez főleg vedlés és fiókanevelés idején, valamint tojásrakáskor keverni kell kalciumot és foszfort. Egy tojásra számítva mintegy késhegynyi mennyiséget kell a lágyeleséghez adagolni. A madaraknak szüksége van még K2-, B1-, B2-, B6-, B12-vitaminokra is. Ezek zömét a zöldeleség és a tojásos eleség tartalmazza.
Hasmenés, székrekedés, mérgezés A madár ürülékét kísérjük figyelemmel, és ha hasmenést észlelünk, akkor a mageleségbe vagy a lágyeleségbe keverjünk egy kevés mákot. Ennek kiváló hatása van bélgyulladás esetén is. Súlyosabb esetben a vízben oldott Neo-Te-Sol vagy Tetrán adását javasoljuk, 4-5 napon keresztül. Amennyiben a gyógyszeres vizet a madár még szomjaztatás esetén sem issza meg, akkor szemcseppentővel adagoljuk a csőrébe. Székrekedés esetén a madár erőlködve üríteni szeretne, de ez nem sikerül. Étvágytalan és bágyadt lesz. Ilyenkor a csőrbe vagy a végbélbe 1-2 csepp olíva-, ricinus vagy étolajat kell cseppenteni. A zöldeleség egyetlen nap sem hiányozhat ebben az esetben a madár étrendjéből. Előfordulhat, hogy elővigyázatlanul olyan zöldeleséget adunk a madárnak, amelyet korábban permeteztek, és ez mérgezést okoz. Enyhe esetben segít a Carovagan por, amelyet vízben vagy teában oldunk fel, és ezzel itatjuk madarunkat. Sürgős esetben becseppentjük a csőrön át.
Megfázás, légzőszervi megbetegedések A megfázás számos betegség előidézője lehet. Felismerhető arról, hogy a madár tüsszent, tátog, és csőrét a kalitkához vagy az ülőrúdhoz feni, dörzsölgeti. Ha ilyen tüneteket észlelünk, azonnal melegebb, huzatmentes helyre kell tenni a kalitkát. Komolyabb megfázás esetén a madár felborzolja a tollát és gubbaszt. Ebben az esetben tegzük infravörös lámpa alá, természetesen ellenőrizve a madarat érő hőt, amely nem lehet nagyobb 40 °C- nál, és gondoskodjunk fényárnyékos helyről, ahová a madár elhúzódhat. A besugárzáson kívül vitaminkészítmények oldatával kell itatnunk, illetve azt a csőrön át kell becsepegtetni. Nehéz légzés esetén a madarat inhalálhatjuk úgy, hogy 1 liter forró vízben 1 kávéskanál sót oldunk, és az a kalitka mellé helyezzük, majd a kalitkát és az oldatot vászonkendővel letakarjuk. Atkák Ezek a légutak nyálkahártyáit károsítják, gyulladást idéznek elő, ily módon akadályozzák a hím kanári énekét. Súlyosabb esetben a madár pusztulását okozzák. A beteg madarat azonnal el kell különíteni, hogy a többit ne fertőzze meg. A kalitkát rögtön forrázzuk ki és fertőtlenítsük. A torokatka gyógyítására javasoljuk a Bogáncs rovarölő spray belélegeztetését. A napoztatást ilyenkor kerüljük. Az atkákat kis idő múlva kitüsszenti, illetve kiköhögi a madár.
Paraziták fertőzései A paraziták által okozott megbetegedéseket általában könnyebb diagnosztizálni, hiszen gyakran már ránézésre észre lehet őket venni. Az ekto paraziták (külső élősködők), mint a tolltetvek és a különféle atkák, a madarak tollában élősködnek. A tolltetvek elsősorban elhalt hámsejtekkel táplálkoznak. A gazdaállatnak nem ártanak, azonban viszketést okoznak, ami beteges viselkedést válthat ki. Veszélyes lehet azonban a madártetű atkák támadása. A madártetű atkák nappal búvóhelyükön tartózkodnak a repedésekben, hasadékokban, a kalitka, a reptető vagy fészekláda sarkaiban, és éjszaka támadják meg az állatot, amikor is vért szívnak belőle. A nagyfokú vérveszteség a fiókáknál, de a gyengébb felnőtt állatoknál is végzetes lehet. Ha a kalitka tetejére helyezünk egy redős kendőt, akkor az magához vonzza a madártetű atkákat, és jelzi a veszélyt. A tollcséve atkák főleg a növésben lévő tollak tollgerincébe hatolnak be, és megakadályozzák a tollak további növekedését, mivel a tollak a tollgerinc károsodása miatt nem tudnak teljesen kinőni, viszont nagyon hamar letörnek. A külső élősködők megjelenésekor a kezelési módszerekről az állatorvost kell megkérdezni. Ugyanez vonatkozik természetesen a férgek okozta betegségekre is. Csak szakszerű állatorvosi terápia segítségével lesznek a papagájok ismét egészségesek. Az élősködő férgek bármikor megjelenhetnek; ezt például az is okozhatja, hogy az ember nyáron kiteszi a kalitkát a szabadba, egy szabadon élő madár elszáll a kalitka fölött, melynek ürüléke a kalitkára hullik és ott is marad. Az orsóférgek, vagy bélférgek gyakori vendégek a madárállományban. A Capillaria - fajok nem annyira veszélyesek, miután elfoglalták a gazdaállatot, mint már az említett orsóférgek, azonban ellenük is fel kell venni a harcot. A galandférgek támadása ritkább, mert a fejlődésükhöz szükség van egy köztes gazdára. A férges megbetegedéseket általában ürülékvizsgálat segítségével ki lehet mutatni. Kezelést az állatorvos útmutatásai alapján végezzük. Az utóvizsgálat (szintén ürülékvizsgálat) a kezelés befejezése után négy héttel feltétlenül ajánlott. A külső sérüléseket sokkal könnyebb felismerni, itt is tanácsos azonban minden esetben állatorvoshoz fordulni. Alapszabály, hogy a sebesült, vagy beteg papagájokat elkülönítve helyezzük el, egy "betegkalitkában", és az állatokat csak az etetésnél vagy itatásnál, valamint az orvosság beadásakor zavarjuk. Párok esetében, még ha az egyik állat nem is beteg, nem célszerű elválasztani őket egymástól, hogy a beteg állat ne szenvedjen még a különválástól is.
Kopaszodás A külföldi szakkönyvek ezt a kellemetlen jelenséget rövid úton szokták elintézni. Oka szerintük a napfény- és vitaminhiány. Az esetek nagy részében valóban erről van szó, s vitamin adagolásával, valamint ultraibolya sugarakkal való kezeléssel (kvarcolással) a kopaszság 4-6 héten belül megszűnik. Különösen a téli szálláson szokott jelentkezni ez a madarat elcsúfító jelenség a fejen, tarkón, nyakon, sőt a háton is. Ha az ilyen madarakat tavasszal a volierbe kiengedjük, ahol a nap állandóan éri őket és sokat mozoghatnak, minden különösebb kezelés nélkül is rendbe jöhetnek. Láttam azonban olyan eseteket is amikor a legkedvezőbb körülmények között tartott madarakon is jelentkezett tollhiány, amit semmiféle vitamin adagolásával sem lehetett megszűntetni. Például a tigrispinty különösen hajlamos a kopaszodásra. Valószínüleg anyagcserezavar okozza, de segíteni nem mindig tudunk. Van azonban egy másik ok is, amely kopaszodásra vezet. A párban tartott madarak, főleg kis helyen, unalmukban, illetve kapcsolatápolás céljából egymás tollában kaparásznak. Előfordul, hogy ez tolltépésbe fajul, ilyenkor az agresszív egyedeket külön kell választani. Rendellenes vedlés Az évente egyszeri vagy kétszeri vedlés normális folyamat, amelyen minden egészséges madárnak át kell esnie. Néha azonban a vedlés hirtelen megszakad vagy nem szabályszerűen történik. Ennek oka lehet ásványi anyag hiánya, frisslevegő- vagy napfényhiány. Tanácsos A- és D - vitamint a vedlés idején az eleséghez keverni. Mivel a normális vedlés alatt is csökken a madár ellenállóképessége, az egyenletes, a szokottnál magasabb hőmérséklet jótékony hatással lehet rájuk. Hiányos tollazatú madarakat eredményesen kezelhetjük ultraibolya besugárzással is.
Ornitózis - psittacosis - papagájkór Egy másik szintén komoly betegség az ornitózis, melyet még ma is helytelenül psittacosisként vagy papagájkórként emlegetnek. A betegség veszélyességét részben sikerült lecsökkenteni, de ennek ellenére az ornitózist be kell jelenteni. Ezért térünk ki részletesebben az ismertetésére. Ez egy olyan vírusos fertőzés, amely járvány formájában is megjelenhet, és emberi megbetegedéshez is vezethet. 1874-ben fedezték fel, hogy a betegség papagájokról átragadt az emberekre is is, akik közül sokan meg is haltak. Németországban 1934-ben hozták meg az úgynevezett psittacosis- (papagájkór-) törvényt, és egyúttal elrendelték azt is, hogy a fertőzött papagájállományokat meg kell semmisíteni. Miután a gyógyszeripar hatásos gyógyszereket fejlesztett ki és komoly gyógyulási eredményeket mutatott fel, az illetékes táplálkozásügyi, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási miniszter 1970 október 10.-én kiadta a mai napig érvényes rendeletet (psittakose - rendelet) amely a psittacosis és az ornitózis elleni védelemről szól. A Németországban újonnan behozott papagájokat ugyan ellátják tetraciklinnel, mégis évente 200-300 fertőzéses esetet jelentenek be. A psittacosis minden kitörését, illetve már a psittacosis kialakulásának gyanúját is jelenteni kell a helyi hatóságoknál, illetve az ügyeletes állatorvosnál. Felelős tenyésztőként és papagájtulajdonosként a megelőzés érdekében évente egyszer meg kell vizsgáltatnunk madarunkat, illetve madárállományunkat. A vizsgálatot frissen begyűjtött ürülékminták alapján végzik. A psittacosis fertőzőképessége és terjedése miatt ajánlatos az újonnan beszerzett papagájt először elszigetelten, külön alvóhelyen elhelyezni. Csak akkor szabad összeengedni más állatokkal, ha száz százalékig biztosak lehetünk benne, hogy az új madár egészséges. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ha véletlenül bekerül egy psittacosis kórokozó az állatok közé, akkor rövid időn belül az egész madárállomány megbetegedhet és elpusztulhat. Ugyanígy mindig gondoljunk arra is, hogy a kórokozók az emberre nézve is komoly, sőt halálos veszélyt jelentenek. A psittacosis kórképe a papagájoknál egyáltalán nem jellemző tünetekkel jelentkezik, és kezdeti időszakban gyakran félrediagnosztizálják. Gyakran fel sem lehet ismerni a betegséget, melynek tünetei orrfolyás, étvágytalanság, légszomj illetve nehéz légzés, ezenkívül a megbetegedett madarak látványosan apatikus állapotba kerülnek, egyfolytában alszanak, és felborzolt tollal ücsörögnek. Mivel azonban ezek a tünetek más megbetegedéseknél is jelentkeznek, az egyértelmű diagnózis felállítása érdekében a megbetegedett állattól azonnal vegyünk ürülékmintát és küldjük be vizsgálatra. Amennyiben a vizsgálat erdménye megerősíti a psittacosis gyanúját, azonnali kezeléshez kell folyamodnunk, és az állatorvos rendelkezése szerint kell eljárnunk. A klór-tetraciklin tartalmú áztatott eledelek, amelyeket minden nap különböző összeállításban tálalunk, nagyon jó gyógyulási eredményeket hozhatnak. A kisebb testű papagájok esetében a készítményt 30, a nagyobbaknak kb. 45 napig adjuk. Az akutt betegségben szenvedő papagájok, amelyek elutasítják a táplálékot, injekció kúrára szorulnak. Egy 300mg-os injekció olajban oldott kloromizetinnel a legtöbb esetben elegendő, ezután ugyanis az állatok ismét elfogadják a táplálékot. A teljes gyógyulás érdekében a táplálékterápiát alkalmazzuk. A kezelés 10. napján már egy vérvétellel ki lehet mutatni az eredményességet. A kezelés akkor sikeres, ha a vérkép egy mcg/ml, vagy magasabb értéket mutat
A légzőszervi megbetegedések közül 50 éves praxisom folyamán tuberkolózissal csupán négy esetben találkoztam, mivel papagájokat nemigen tartottam. Ezeken gyakrabban jelentkezik ez a betegség, melyet az embertől szoktak megkapni.Más madaraknál elég ritka megbetegedés, amely főleg a kedvezőtlen tartási viszonyok következtében jelentkezik. A madár fokozott étvágymellett lesoványodik, hasmenése van, gyakran gubbaszt, és a vég hamarosan bekövetkezik, néha- hónapokig is elhúzodhat. A betegság antibiotikumokkat is csak kivételes esetekben gyógyítható meg. Főleg kanárimadaraknál, de más elkényeztetett énekeseknél elég gyakori, az orr, a gége és a légcső hurutja. Oka elsősorban a megfázás. Léghuzatos helyiség, gőzzel telített konya levegőjének belehelése, sőt fonalférgek megtelepedése is előidézhet hasonló tüneteket. Szembetűnő tünetek: a madár csőrével tátog, gyakran tüsszent, miközben a beteg madár a fejét rázza, csőrét a lábához, vagy a kalicka falához, esetleg az ülőrúdhoz dörzsöli. Rendszerint mindkét orrnyílásból sárgásszürke, nyálkás váladék ürül, mely kezdetben egészen tiszta, híg, vizszerű, később nyúlósabb, üvegszerű, zavaros, majd besűrüsödve az orrnyílásokon varak formájában megtapad, és azokat teljesen elzárja. A légzés nehezített, többnyire a nyitott csőrön át történik. A kezelés: elsősorban a beteg madár huzatmentes, száraz, meleg helyen való elhelyezéséból áll. Sósvizes beleheltetés is hasznos lehet. A kalitka mellé gőzölő, forró vizet teszünk, és azt a kalitkával együtt nagy kendővel beborítjuk. Egy liter vízhez egy kávéskanálnyi konyhasó adandó. A fonalférges fertőzés kezeléséhez állatorvoshoz kell fordulnunk. Készen kapható gyógyszerek: Chlorocid-por. Száles spektrumú antibiotikum. Többek között alkalmas idült, légzőszervi megbetegedések gyógyítására, továbbá a fertőző megbetegedések (tüdő-mellhártya gyulladás, torokgyulladás) gyógyítására. Adagolás: 20-50mg testsúlykilogrammonként, szájon át.
A madár csőrének alakja, nagysága, a táplálék megszerzésével és annak felaprózásával van kapcsolatban. A természetben csőrtúlnövés alig fordul elő, mert természetes körülmények között a madár a csőrét mindig kellőképpen használja. A fogságban azonban elég gyakran előfordul, hogy a csőr felső, vagy alsó kávája, vagy mindkettő túlnő. Mihelyt ezt észrevesszük azonnal segíteni kell rajta, mert különben a csőr növekedése olymértékben fokozódhat, hogy a táplálékfelvételt is akadályozhatja, és a madár elpusztulhat. A madarakat kézbe véve, mutató és hüvelykujjunkkal a fejét tartva egy éles ollóval a túlnövést levágjuk. Szükség esetén az operációt megismételhetjük. Olló helyett jó szolgálatot tehet egy éles zsilettpenge is. Előfordul, hogy a madarak deformált, hibás csőralakulással jönnek világra. Ez rendszerint degenerációs jelenség, amely rokontenyésztés következtében szokott előfordulni. Vannak exóták, amelyek a természetben náddal, egyéb magas növésű pázsitfűfélékkel és sással benőtt helyen élnek és költenek. Ezeknek a növényeknek a szára kemény, sokszor élesen háromszögletű, és a függőlegesen növő növényzeten mozgó madarak lába, és így a körmük is erősen igénybe vett. A köröm tehát természetes módon kopik. A fogságban ez a fokozott igénybevétel hiányzik, ezért a karmok rendkívül hosszúra megnőhetnek. Ezeket a hosszú karmokat időnként nyírni kell, mert a madarat mozgásában akadályozzák, a madár valahol fennakadhat, s ha ezt időben nem vesszük észre, lábtörést, sőt a madár pusztulását is okozhatja. A madarat kézbe vesszük, a lábát a 4. és 5. ujjunk közé fogva és a világosság felé tartva a túlnőtt karmot megkurtítjuk. A karmokban ugyanis, mint állandóan növekvő szaruképződményben, ér fut egy bizonyos távolságig. Az átvilágításnál látni lehet, hogy az ér meddig terjed a karomban. Ha erre nem ügyelünk és belevágunk az érbe, erősen vérzik, s ez semmi esetre sem használ a madárnak, néha a karom lehullását okozza. A túlnőtt karmokat leginkább megfelelő méretű, és alakú, ülőrudakkal kerülhetjük el. Nagytestű papagájoknál ez a művelet meglehetősen nehéz, fájdalmas (annak aki fogja a madarat), ezért inkább elkerülendő.
Okozója a Cnemidocoptes mutans nevű, alig fél mm nagyságú rühatka. Nemegyszer csak hosszadalmas, kezeléssel lehet megszabadulni tőle. Az atka a láb fedőpikkelyei alatt él, és hámvastagodást, valamint szennyes, szürke anyag felrakódását idézi elő. Mivel a beteg végtag viszket, a beteg madár gyakran csipkedi. Ha elhanyagoljuk és a betegség elhatalmasodik, sántítás és általános közérzeti zavarok is jelentkezhetnek. A felrakódásokat először fel kell puhítani melegvizes áztatással, kákli szappanos, glicerines vagy 10%-os szalicilsavas kezeléssel. A felpuhult varrakat óvatosan el kell távolítani, hogy meg ne sértsük a lábat, utána alkalmazhatjuk az atkaölő szert: Helmerich-kenőcs, perubalzsam, petróleum és olaj 1:10 keveréke, kreolin kenőcs. A megismételt kezelés előtt, a lábat mossuk le szappanos langyos vízzel, és kenjük be puhítás céljából vazelinnel.
